A mesék világában él Nagy Natália
Publikálta június 3, 2020 hircsatorna.com · No Comments
– Hogyan és mikor jött az ötlet, hogy meseírónak állsz?
– Nem terveztem soha, hogy majd egyszer meseírónak állok. Korábban is írogattam, csak úgy, a magam kedvtelésére. Aztán amikor egyszer egy csillagászati albumot lapozgatva arról olvastam, hogy 4,5 milliárd évre becsülik a csillagászok a Nap korát, akkor eltűnődtem, hogy vajon hogyan ünnepli egy égitest a szülinapját. Mondjuk az ötmilliárdodik, kerek évfordulót. Elkezdtem írogatni az ötleteimet, amik rímekben jöttek. Pár oldalt írtam versbe szedve. Ezt is csak a magam szórakoztatására, így eszembe sem jutott, hogy bármilyen formában is megjelentessem. Ebből adódóan azon sem gondolkodtam, hogy az irományt felnőtteknek vagy gyerekeknek szánom. Pár barátnőmnek megmutattam, aztán eltettem a fiókba. Ez még a lányom születése előtt történt. Akkor vettem elő újra, amikor Hanna két évesen bölcsődés lett, és több időm maradt az írásra. Elolvastam, és kedvem támadt folytatni. Jól esett két év babázás után újra „alkotni”. Pár hónap alatt hoztam össze azt a verses mesét, amit végül barátok biztatására 2007 májusában jelentettem meg. Már csak az illusztrátort kellett megtalálnom hozzá. Nem is emlékszem, hogy jött az ötlet, hogy Szűcs Éduát keressem meg, de nála jobbat nem is találhattam volna ebben a műfajban. A rajzai, karikatúrái tanúskodnak arról, hogy milyen jó humora van.
– Elég nagy váltás ez a korábbi szerepeidhez képest. A közönség hogyan fogadta a mesédet?
– Úgy gondolom, hogy örömmel. Eleinte számomra is meglepő volt, hogy milyen boldogan és lelkesen reagáltak rá a szülők, nagyszülők. A gyerekek közül az iskolás, kiskamasz korosztály értékelte a poénjait, az ovisokat a mese verses formája miatti dallamos, rímes hangzás és persze Édua színes rajzai kötötték le.
– Első meséd, A Nap születésnapja a XXI. században mindeddig legtöbb példányban elfogyott magyar mesekönyv (látva a könyv visszaszorulását az okoskütyük mellett, meglehet, hogy ez már nem is fog változni). Több mint 60 000 példányt adtak el belőle. Szerinted minek köszönhető ez a siker?
– Valóban már a 27. kiadását érte meg a könyv. Ezt a magas eladási számot úgy tudtam elérni, hogy nem üzletekben, hanem csak dedikálások során árulom a könyvem, így többen belebotlanak, találkoznak vele, mint a könyvesboltok zsúfolt kínálatában. Mivel 2007 óta így értékesítem a kiadványt, ezért juthatott el ilyen sok vásárlóhoz. Az is igaz, hogy miután elolvasták, sokan többször is repetáztak belőle, megleptek a mesémmel másokat is. Ebből és a visszajelzésekből azt szűrtem le, hogy sokaknak kedvence lett, aminek természetesen nagyon örülök.
– Milyen a kapcsolatod a könyvesboltokkal és az úgynevezett „könyvszakmával”?
– Nagyjából ismerem a működésüket, de – vagy éppen ezért – szándékosan nem tartok kapcsolatot velük. Teljesen önállóan, és a boltoktól függetlenül juttatom el a mesém az olvasókhoz.
– Mennyire ismeritek egymást meseírónő körökben, milyen a kapcsolatod a többi írónővel?
– Nem adódott alkalom, hogy személyesen is megismerjem őket. A magyar „kortársak” közül Kiss Ottó szellemes, szeretettel teli, kedves versei állnak a legközelebb hozzám. Dolák-Saly Robi és Bornai Tibor évekkel ezelőtt megismert gyerekdalait a mai napig nagyon kedvelem.
– Gyermekként neked mik voltak a kedvenc meséid?
– Marék Veronikát, a Mazsola és Tádé, valamint a kis vakond történeteit, aztán a Sicceket is szerettem. Szutyejev „Vidám meséit” imádtam újra olvasni Hannámmal együtt. Emlékszem, Andersen Hókirálynője is nagy hatással volt rám, aztán a Holle anyó, de Grimm pszichotrillerbe hajló meséit is izgalommal és némi undorral olvastam iskolásként. Később a Lassie, a Gulliverek és a pöttyös könyvek lányregényei kerültek terítékre.
– Te gyermekként sokat tévéztél? És inkább könyvből olvastak neked, vagy televízión nézted a meséket?
– A TV-macit állítólag imádtam (többek között erről is tanúskodik egy 1972-ben, szupernyolcas kamerával felvett pár perc, ahogy a TV előtt örömködök), de igazából az maradt meg bennem, hogy óvodás koromban diafilmeket néztünk, rengeteget. Varázslatos volt. A TV-ben a csehszlovák és NDK-bábfilmeket, a Füles Mackót, a Kockás fülű nyúl történeteit, később a Dargay-féle Ludas Matyit, a Frédi és Béniket néztem. Nagyon szerettem mindet. Ezek mellett kisgyermekkoromból még egy színházi előadás maradt meg bennem, Bűvös erdő címmel, a tündéri Pogány Judit főszereplésével. Csodálatos volt.
– Édesapád vagy édesanyád volt inkább az, aki többet mesélt neked?
– Mindketten, de talán inkább Anyukám. Valószínűleg amiatt is, mert ő volt velem többet esténként. Emlékszem a hangjára, a meseolvasási stílusára. Apukámmal inkább rajzoltunk, mert ő ezen a területen nagyon ügyes volt. Jópofa technikákat tanított nekem, főleg a térben ábrázolást. Csendéleteket rajzoltunk, aztán festettünk is sokat, iskolásként a karikatúráit másoltam. Az egyiket különösen imádtam. Azt látjuk a képen, hogy egy kétségbeesett disznó áll a telefonfülkében a hátsó két kis csülkén, „kezében” a telefonkagylóval. Mellette pedig futva közeledik egy csizmás parasztember, késsel a kezében. A kép alatti szöveg a következő: „Halló! Rendőrség?” Kislányként viccesnek találtam a két lábon álló, telefonáló malacot. Apuval sárkányt eregettünk, úsztunk a Tiszában, futottunk, ritkán fociztunk is. Nagyobb voltam, amikor megmutatta Karinthy Így írtok Ti-jét, és abból monológokat, verseket tanultunk meg.
– Újabb meséd a Lufimese című könyvedet ellentétben A Nap születésnapjával, ami egy verses mese, prózában írtad. A közönség melyiket fogadta jobban?
– A visszajelzésekből egyértelműen úgy tűnik, hogy A Nap születésnapja aratott nagyobb sikert, de van, akinek a Lufimese tetszett jobban.
– Mit látsz, mennyire divat vagy sem ma a meseolvasás?
– Statisztikát nem végeztem, de a szülők, akikkel a dedikálásokon találkozom, olvasnak a gyerekeiknek. Nyilván az is kérdés, hogy mit, milyen meséket, de már az nagyon jó, ha szánnak időt erre is. Hogy mekkora az a réteg, aki inkább csak nézeti a mesét a gyerekkel, akár tévében, akár laptopon, nem tudom. Az elszomorít, amikor azt látom, hogy a bölcsődés korú gyerek már séta közben, a babakocsiban ülve sem az őt körülvevő világba, hanem anyuka tabletjén az animációs rajzfilmekbe van belemerülve.
– Mit gondolsz, van jövőjük a meséknek?
– Hiszek benne, hogy van, de lehet, hogy naiv vagyok.
Forrás: Irodalom Magazin – 2020
The post A mesék világában él Nagy Natália appeared first on BellaCafe.hu.
Kommentek lezárva.